Hol szökik ki a hő

Amikor a szervezet hideget érzékel, összehúzza az erek a végtagokban, hogy megvédje a törzset. Az ujjak gyorsan kihűlnek, csökken a mozgékonyság, és az egyszerű műveletek — termosz kinyitása, cipzár húzása, fejlámpa kapcsolójának megnyomása — lassúak és bosszantóak lesznek. Ezért a tapasztalt északi túrázók többnyire egy kesztyűrendszert visznek egy pár helyett.

Tipikus felállás: egy vékony belső kesztyű a finom munkákhoz, egy szigetelt kesztyű vagy ujjas kesztyű a nap nagy részére, és egy szélálló, vízálló külső ujjas kesztyű a legrosszabb körülményekre. Az ujjas kesztyű hasonló súlyú kesztyűnél melegebb, mert az ujjak megosztják a meleg levegőt; a mozgékonyságban viszont a kesztyű nyer. Fontosabb, hogy gyorsan lehessen cserélni, mint hogy bármelyik egyetlen pár tökéletes legyen.

Az EN 511 európai szabvány a hideg elleni védőkesztyűkre vonatkozik, és a konvektív hideget, az érintkezési hideget és a víz behatolását vizsgálja. Főként munkaruházatban használják, de ha egy kesztyűn szerepel a jelölés, az legalább azt jelzi, hogy meghatározott módszer szerint vizsgálták. A jelölés nélküli kesztyű nem feltétlenül rosszabb — csupán azt jelenti, hogy a gyártó leírására kell hagyatkoznia.

A klasszikus háromrétegű elv — alapréteg, középső réteg, külső héj — azért népszerű, mert működik. Az alapréteg elvezeti a nedvességet a bőrtől; a merinógyapjú kellemes marad és ellenáll a szagnak, a szintetikus anyagok viszont gyorsabban száradnak. A középső réteg, gyakran polár vagy könnyű szigetelt dzseki, levegőt tart meg. A külső héj védelmet nyújt a szél és a csapadék ellen.

A gyakori hiba, hogy túl melegen öltözünk fel az indulásnál. Ha teljes szigeteléssel megyünk felfelé gyalogosan vagy síelve, megizzadunk; a csúcson megállva ez a nedvesség gyorsan megfáztat. Sok észak-európai vezető azt javasolja, hogy kissé hűvösen induljunk, és minden pihenőnél vegyünk fel egy meleg „megálló dzsekit”. Az ISO 11079 szabvány, amely a hideg környezetben szükséges ruházati szigetelés becslésére vonatkozik, ugyanezt a gondolatot tükrözi: a szükséges öltözet nagymértékben a tevékenység intenzitásától függ, nem csupán a hőmérséklettől.

A pehely a legjobb melegséget nyújtja a súlyához képest, és kis helyre összenyomható, de nedvesen a szigetelőképessége nagy részét elveszíti. A szintetikus töltet azonos melegségért nehezebb, viszont nedvesen is jobban megőrzi teljesítményét — ez jelentős előny a norvégiai partvidék vagy a Feröer-szigetek nedves hidegében. A kezelt, „víztaszító” pehely csökkenti a különbséget, de nem szünteti meg.

Az akkumulátoros fűtésű kesztyűk, zoknik, betétek és mellények sokat fejlődtek. Megálló-indulós tevékenységeknél — sarki fény fotózása Abiskó közelében, jégen horgászat, állás egy sporteseményen Tamperében — valóban nagy segítséget jelenthetnek. Egész napos gyaloglásnál kevésbé meggyőzőek.

A kompromisszumok gyakorlatiak. Az üzemidőt általában a legalacsonyabb fokozaton mérik; magasabb fokozaton csak a feltüntetett érték töredékére számíthatunk. Maguk az akkumulátorok szenvednek a hidegben, így épp az a körülmény, amely a meleget szükségessé teszi, rövidíti is le annak időtartamát. A fűtőelemek merevebbé és varratosabbá teszik a ruhát, a nedves fűtött kesztyű pedig attól még nedvesnek érződik. A legfontosabb, hogy a fűtött ruházat elfedheti azokat a figyelmeztető jeleket, amelyek alulöltözésre utalnak. Kényelmi többletként kezeljük egy megfelelő ruházati rendszer mellett, sosem annak helyettesítőjeként.

A lábak hőt adnak le a talajnak, különösen havon állva. A vastagabb zokni és a mozgástérrel méretezett bakancs melegebb marad, mint a szűk pár, mert az összenyomott szigetelés és a korlátozott keringés egyaránt hűti a lábujjakat. Az eltávolítható filc- vagy habbetét réteget ad a láb és a talaj közé, és éjszakára külön megszárítható.

Az ülőpárna — egy kis zárt cellás habnégyzet — az egyik legolcsóbb melegségnövelő eszköz. Ott van még a termosz is. A meleg, édes ital pihenőnél pótolja a folyadékot és az energiát, és feldobja a hangulatot. Keressen olyan kupakot, amelyet kesztyűben is ki lehet nyitni, olyan poharat, amely nem vezeti a hőt az ajkakhoz, és olyan tömítést, amely tisztításhoz eltávolítható. Az acéltermosz inkább behorpad, mint eltörik, ami számít, ha a hátizsák hóhajtóba kerül.

Ezek egyike sem helyettesíti a józan tervezést: a norvég hegyi szabályzat (Fjellvettreglene) emlékezteti a túrázókat, hogy időben forduljanak vissza, és vigyék magukkal, amire szükségük van. A meleg felszerelés egyszerűen több mozgásteret ad a jó döntések meghozatalához.